2. A Gombfoci születése, elterjedése A játék eredetének kutatásakor tanulmányoztuk más országok gombfoci életének kialakulását. Ennek alapján három csoportba sorolhatók a gombfocit ismerő, játszó országok. Az első csoportban vannak a Kárpát medence országai, ahol a magyar lakta területeken ma is ismert és élő tevékenység a gombfocizás. Megfigyelhető, hogy csak a játék megszületésekor érvényes magyar országhatárok közötti területen ismerték, illetve játsszák ma is a gombfocit. A második csoportba azokat az országokat soroltuk, ahol kisebb vagy nagyobb csoportokban gombfociznak ugyan, de kétséget kizárólag kimutatható, hogy a játéknak az adott országban való megjelenése magyarországi eredetre vezethető vissza. A harmadik csoportot azok az országok képezik, amelyekben szintén gombfociznak, de a magyar eredetet egyelőre csupán egy nem elegendő alapossággal bizonyított hipotézis támasztja alá. Azonban ezekben az esetekben a magyarországinál több évtizeddel későbbi megjelenésről beszélhetünk. Tehát, ha esetleg a jelenleg gombfocit ismerő országok mindegyikéről nem lenne bizonyítható, hogy magyar hatásra kezdtek el gombozni, az semmit sem változtatna azon a tényen, hogy a magyar gombfoci korábbi eredete miatt nem származhat máshonnan. Most pedig ebben az alfejezetben a magyar gombfoci születését fogjuk nyomon követni. A gombfoci - kutatásaink jelenlegi adatai szerint - az 1910-es években született az akkori Magyarország területén és a mai napig is kedvelt időtöltés hazánkban, illetve a Kárpát medencében. A játékszabályok rendkívül futballszerűek és játék közben egy focimeccs érzetét keltik. Eszközrendszere pedig a kor játékos emberének találékonyságát dicséri. A focistákat kabátgombból készült bábuk személyesítették meg. A gombokat megreszelték, megcsiszolták, hogy még alkalmasabbak legyenek a játékhoz. Gyakran több gombot is egymásra erősítettek dróttal vagy összeragasztották őket szurokkal. A kapukat fából barkácsolták és gézből készült hálóval látták el, ami az igazi focikapu érzetét keltette. Akinek még ilyen eszközei sem voltak, azok igen leleményesen papírból hajtogatták kapuikat. A játékosok mozgatását pöcköléssel, körömrányomással vagy fésűvel oldották meg. Ez utóbbit úgy kell elképzelni, hogy a fésűt rányomták a játékos tetejére. Amikor az kissé meggörbült a nyomóerőtől, akkor ferdén lecsúsztatták a játékosról, amit a fésű ez által szinte kilőtt. Kezdetben labda gyanánt először sliccgomb, vagy inggomb szolgált. Szokás volt az inggombot is megmunkálni oly módon, hogy az élét ferdén megreszelve emelésre is alkalmassá tették. Ugyanis a játékos trapéz oldalnézetű lövő éle a labda bereszelt részének alá tudott nyúlni, ezzel felrepítve az apró gombocskát a levegőbe. Ilyen módon szép magas, ívelt lövéseket lehetett az ellenfél kapujára küldeni. Később a félig gömbölyű, majd korong alakú műanyag labdák is gyárilag készültek. Pályaként pedig egy futballpályaszerű vonalazással ellátott bármilyen sima, négyszögletű asztal is megtette. Az 1990-es évek elején sikerült kapcsolatba kerülni a ma ismert legrégebbi baráti társaság, a Szektor Klub legidősebb tagjával, Gáti Ödönnel, akit legelőször bátyja vitt el játszani 1923-ban egy baráti körbe, ahol már 1918 óta játszottak. Sokáig ez volt a legrégebbi konkrét ismeretünk a gombfoci eredetét tekintve, de a közelmúltban olyan adatokra bukkantunk, miszerint Budapesten és a Vajdaságban már 1911-ben aktív gombfoci élet volt. Egy azonban biztosra vehető: a gombfoci a futball magyarországi megjelenésével és elterjedésével párhuzamosan alakult ki és vált népszerűvé. Ekkoriban a játékot még pitykézésnek, illetve gombozásnak hívták, majd később gombfocinak. Néhány tájegységben azonban egészen különleges névváltozatok is születtek. A gombfoci Győr környékén a csiksz elnevezést kapta, a Vajdaságban pedig pucomet, dugmić, sobni futbal, stoni futbal néven is ismerték a magyar nevén kívül, ami azt jelzi, hogy szerbek és magyarok együtt gombfociztak. Már a harmincas években számos gombfocizó baráti társaság alakult és került kapcsolatba egymással. Divattá vált, hogy a klubok kihívták egymást egy mérkőzésre. Ezek igazi presztízscsaták voltak, amit korabeli levelek tanúsítanak. Nyilvános versenyekről 1930 óta van tudomásunk. Ekkor került sor a bánsági Nagybecskerek városi bajnokságára. A kor újságírója szerint az egyik gomb rúgta a kisebb gombot, az inggombot. A szabályos kapu hálóval volt ellátva, kapusként gyufásdoboz szolgált. A gombokat pedig fésűvel "hajtották". Bécsben, 1936-ban sor került egy érdekes eseményre. Egy ismeretségi alapon szervezett nemzetközi versenyt rendeztek (az eseményt Európa-bajnokságként elnevezve), melyen a magyar dr. Rohr Lajos második helyezést ért el egy dán versenyző mögött, megelőzve egy osztrák játékost. Azonban a szabályok vagy az eszközök tekintetében nincs egyéb információnk. Érdekes véletlen, hogy az első, tartósan működő gombfoci szervezetek kialakulásának időszakával egybeesnek Kurt Lewin, német pszichológus csoportdinamikai kutatásai, melynek során - többek között - kiscsoportok, közösségek kialakulását és a bennük lejátszódó folyamatokat tanulmányozta. Lewin megállapításainak lényege szerint egy kialakuló közösség normákat, értékeket teremt, célokat, feladatokat fogalmaz meg, és ezeknek érdekében szerveződik, tagolódik. A hierarchikus és szerepszerű tagolódással, a közös szokások és normák kialakításával a csoport olyan realitást nyer, amely szabályokban megfogalmazható, dokumentumokban felmutatható, s így a csoportot más társas egységektől elkülöníti. Ezt nevezzük az intézményesedés folyamatának. Ez a folyamat pedig lépésről lépésre kristálytisztán megfigyelhető a gombozó közösségek kialakulása során, ahogy informális csoportokból formális szervezetekké váltak. A megfigyelt jelenség a gombfocizás számos képességfejlesztő és más jó tulajdonsága mellett óriási közösségteremtő erejét is hirdeti. A baráti körök sokasodásával viszont egyre égetőbbé vált az a probléma, hogy a játékszabályok nem voltak egységesek. Minden társaság saját szabályrendszert alkotott magának, ami jelentős akadálya lett annak, hogy az oda - visszavágó alapon folyó küzdelmek során igazságos eredmények szülessenek. Mindig a házigazda szabályai voltak érvényesek, akik ezt kihasználva jól elverték a vendégcsapatot. A visszavágón viszont rendszerint megfordult a helyzet. Felmerült az igény tehát egy semleges helyszínen, egységes játékszabályok alapján lebonyolítandó nagy bajnokság megszervezésére és az ezt kiíró szövetség létrehozására.