1. A szervezett gombfocizás kialakulása A gombfocizók táborának növekedését visszafogta a világháború, de az újjáépítés szegénységgel teli éveiben a játék soha nem látott népszerűségre tett szert. A kellékek olcsósága, elérhetősége, továbbá a futball népszerűsége és egyre jobb eredményessége fokozta a gombfoci közkedveltségét. A gombfoci töretlen népszerűségét látva, az 50-es évek közepén az arcképes figurák ipari méretű gyártása is megkezdődött, melyeket trafikokban lehetett nagy választékban kapni, az aktuális sztárcsapatok játékosainak fotóival ellátva. A leglelkesebb gombfocisták pedig különböző műanyagokból tetszetős külsejű játékosokat esztergáltattak maguknak. A gombfoci klubok száma az ötvenes évek végére oly rohamosan növekedett, hogy a koordináció érdekében felmerült a sportággá szerveződés kérdése. Kapóra jött az ügynek, hogy egy vállalkozó szellemű klubvezető egy Magyar Nemzetben megjelentetett újságcikk segítségével országos tanácskozást hirdetett meg 1958. november 23-ára, Budapestre, a Kárpátia étterembe19. A kezdeményezés több mint jól sikerült. Meglepetésre több mint 100 klub képviselője jött el a gyűlésre. Egyes becslések szerint azonban közel kétszázan tolongtak a helyiségben. Annyian voltak, hogy be sem fértek az étterembe, ezért az ajtónál állók tolmácsolták a kívülállóknak, hogy miről is folyik a szó éppen odabent. A jelenlévők nem vesztegették az idejüket. Megalakították maguk közül az Ideiglenes Intéző Bizottságot és minden fontos kérdést eldöntöttek. A szervezett formában űzött gombfocit elnevezték asztali-labdarúgásnak. Kiírásra került a Budapest Bajnokság és - ha több lépcsőben is, de - összeollóztak a klubok által beadott szabályjavaslatokból egy egységes játékszabályt. A Budapest Bajnokságot a váratlanul nagy számú nevező miatt csak három hónap alatt sikerült lebonyolítani. A döntőben egyébként Kocsis Sándor diadalmaskodott a ma is ismert TV riporter, Kopeczky Lajos ellen. Az óriási sikerű Budapest Bajnokságot az Országos Egyéni Bajnokság, majd az Országos Csapatbajnokság követte. A nagy rendezvények között pedig az egyes csapatok meghívásos kupákat, tornákat hirdettek meg saját klubhelyiségükben, amelyek általában kultúrházakban voltak. Ezek az intézmények praktikus voltuk miatt a gombfocizók fellegváraivá váltak. Egy ilyen helyen jellemzően úgy zajlott az élet, hogy a kistermek egyikében vagy az előtérben tartották az edzéseket, a bálteremben, vagy színházteremben pedig a versenyeket. Egy kultúrházban mindig nagy a sürgés-forgás, tehát kíváncsiskodó, közöttük pedig utánpótlás is akadt bőven, a versenyeknek pedig volt nézőközönsége. A kultúrházak is örültek a gombozóknak, ez a csendes, kultúrált tevékenység becsalogatta a környék fiataljait az intézménybe, amelyet végül is ilyen és hasonló célokra, vagyis a lakosság kulturális igényei kielégítésére hoztak létre. Tulajdonképpen ilyen formában kialakult ki a versenyrendszer. Amikor 1964-ben megjelent a könyvesboltok polcán a hivatalosként elfogadott szabálykönyv, már végképp mindenhol egységessé vált a szabályok értelmezése, ami szintén fontos feltétele volt a későbbi sporttá válásnak. Az utókor sportolói pedig azzal adják meg a szervezett gombfocizás, vagyis az asztali-labdarúgás alapítóinak a tiszteletet, hogy a szövetség hivatalos megalakulása előtt megrendezett valamennyi Budapest Bajnokság, Országos Egyéni Bajnokság és Országos Csapatbajnokság győztesét Budapest Bajnoknak, illetve Magyar Bajnoknak tekintik, hivatalosan is! Így fordulhat elő, hogy a játék sporttá válása óta Országos Egyéni bajnokságot még nem nyert Béres László hétszeres magyar bajnoknak, más sikerei révén pedig a sportág legeredményesebb versenyzőjének tekintheti magát!