2. A sportág elfogadtatása A szövetség bejegyzését követő kezdeti sikerek közben sem lehetett nem észrevenni, hogy nem mindenki van tisztában az asztali-labdarúgás szó jelentésével. Mások pedig nem tudtak vagy nem akartak különbséget tenni a közismert gyerekjáték és egy szellemi-ügyességi sport között. Ez persze nem jó, ha így van, azonban kifejezetten kellemetlenné tud a dolog válni, ha egy pénzosztó szervezet illetékesének kialakulatlan, vagy negatív a véleménye. Márpedig a sportág irányítói gyakran találták magukat ilyen helyzetben. A leggyakoribb kérdés az volt, hogy mitől sport ez a játék. A következő pedig az, hogy még hol játszanak Magyarországon kívül. Fel kellett ismerni, hogy a sporttá válás nehézségével azonosan kemény feladat az asztali-labdarúgás elfogadtatása, más sportágakéval azonos megítélése. Az ismétlődő kérdések hatására kicsiszolódott a megfelelő válasz, de ennél több kellett a sportág elfogadtatásához. A reputáció építése több vonalon futott egyszerre párhuzamosan: A bemutató csapat további országjárása során az ismertség fokozása, közben találkozók szervezése a helyi önkormányzati sportvezetőkkel és nem mellesleg új versenyzők toborzása, illetve új klubok alapításának előmozdítása. A versenynaptárban nagyszámú verseny rendezése, ezek beharangozása a sajtóban, illetve az eredmények leközöltetése. Kapcsolatkeresés minél több médiummal. A kialakult kapcsolatok rendszeres és hírértékű információkkal való ápolása, az újságírók külföldi utakra történő meghívása. Gombfocizó újságírók felkutatása. Vezetői részvétel minden lehetséges sporttal kapcsolatos fórumon, konferenciákon, rendezvényeken, különösen kiállításokon, sportnapokon. Amennyiben a rendezvény jellege lehető vette, élni a kérdezés vagy a hozzászólás lehetőségével, de persze csak felkészülten. A Gombfoci Szaküzletben Információs Szolgálat működtetése. Világverseny szervezése. Egy magyarországi helyszínű Európa-bajnokság megrendezésének gondolata már régen felmerült, de az anyagiak híján távoli álomnak tűnt. Azonban, amikor kiderült, hogy a sporthivatal minden szövetséget állami támogatásban részesít a taglétszáma és a nemzetközi eredményessége alapján, már kikerülhetetlenné vált, hogy a sportágnak mihamarabb világversenyt kellene rendeznie, hogy a magyar szövetségnek nemzetközi eredményessége, ezen keresztül támogatása lehessen. A világverseny kiírásához nemzetközi szövetségre, annak pedig tagokra volt szüksége. A vezetőség áttekintve a helyzetet, megállapította, hogy pénz nem állt rendezésre, hiszen a normális működés költségei sem voltak biztosítottak, nemzetközi szövetég sem volt, azt meg kellett alapítani, azután Magyarországon kívül sem játszották sehol szervezetten a sportágat, tehát ellenfeleket is kellett toborozni az EB-re, illetve tagszervezeteket a nemzetközi szövetséghez. A tanácstalanságban az elnök egy személyben magára vállalta az EB szervezési feladatokat, a nemzetközi szövetség megalakításának előkészítését, valamint a nemzetközi bemutató sorozat lebonyolítását és mindezek saját forrásaiból történő finanszírozását, természetesen a szövetségi ügyek további vitele mellett. Mindez 1993-ban történt. A gyors eredmény mindenkit meglepett. Óriási sajtóvisszhang mellett 1993. július 2-án Tiszavasváriban megalakult a Nemzetközi Asztali Labdarúgó Szövetség. Székhelye Budapest, elnöke pedig Horváth Imre lett. Az alakuló kongresszus hét országból (Ukrajna, Románia, Jugoszlávia, Izrael, Kanada, Ausztrália és a házigazda Magyarország) összegyűlt képviselői döntöttek az I. EB 1994-es és az I. VB 1996-os budapesti megrendezéséről. Meg kell emlékezni Tamás László, kőbányai vállalkozóról, aki adományaival nagyban hozzájárult a költségek fedezéséhez. Kiss Gábor újságíró, pedig sajtófőnökként kitűnően szervezte be a médiumok képviselőit az egyes eseményekre, döntő érdemeket szerezve ezzel a sportág megismertetése terén. Az 1994. szeptember 22-25. között, EurOpen néven, Újpesten, az Ady Endre Művelődési Házban megrendezett I. Európa-bajnokságon 8 ország (Románia, Jugoszlávia, Ukrajna, Izrael, Svédország, Anglia, Jemen és Magyarország) összesen 60 versenyzője vett részt. Közülük 13 női sportoló volt. Az újpesti felnőtt versennyel párhuzamosan Tiszavasváriban zajlott az ifjúsági és a junior kategória 12 versenyző részvétele mellett, akik a verseny végén csatlakoztak a felnőttekhez a díjkiosztón. Az EB kitűnő eredményekkel és nagy közönségsikerrel zárult. A rendezvényen ugyan egymilliós veszteség keletkezett, de Horváth számításai bejöttek és a sikerek új bevételeket eredményeztek, így fél éven belül sikerül törleszteni a tartozásokat. A verseny pozitív megítélését növelte, hogy a fő támogató, Újpest Önkormányzata képviseletében Derce Tamás polgármester nyitotta meg a versenyt olyan személyiségek társaságában, mint Nádori László professzor, Gallov Rezső államtitkár, az OTSH elnöke, Aján Tamás, a MOB főtitkára, az AGFIS alelnöke, valamit számos jeles képviselője a magyar sportéletnek. Közben a sajtó az asztali-labdarúgók 5 kategóriában megszerezhető 5 aranyérmétől volt hangos. Külön érdekesség, hogy a főszervező elnöknek még arra is volt ereje, hogy mindezek mellett a csapat aranyérem megszerzéséből is kivegye a részét. Az eseménynek további kuriózumai voltak. Izraelben még csupán egy baráti klub működött és több váratlan dolog (katonai behívó, betegség, stb.) felborította a csapat részvételi tervét, ezért lemondták az utazást. A dolog rendkívül kínos volt, mivel a szervezők alaposan felcsigázták az izraeli csapat érkezésének ígéretével az újságírók kíváncsiságát és már nem lehetett azt mondani, hogy nincs izraeli csapat. Azonban szerencsére néhány hónapja már játszottak egy budapesti kollégiumban izraeli állampolgárságú arab diákok, amiről a szervezőknek tudomásuk volt. Hiszen épp a szövetség segítségével kezdhettek el játszani. Ez annak az eredménye volt, hogy a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének gyakorlata volt felsőoktatási intézményekben bemutatók tartása külföldi diákoknak. Tekintettel arra, hogy a kiírás szerint, ha a résztvevő ország nem rendelkezik szövetséggel, akkor az elsőként jelentkező versenyzők, a csapatlétszám erejéig nevezhettek, tulajdonképpen nem volt akadálya a diákok nevezésének. Azonban a palesztin diákok hallani sem akartak az izraeli színekben történő játékról. A szervezők viszont azzal érveltek, hogy a diákok végül is izraeli állampolgárok. Ha az izraeli útlevelet elfogadták, akkor az állami zászló ellen se legyen kifogásuk. Továbbá, ha azt akarják, hogy a világ a palesztinokat intelligens, demokratikus gondolkodású, békeszerető embernek gondolja, akkor senkivel szemben se tápláljanak ellenérzéseket, és mutassanak példát honfitársaiknak a zsidókkal szembeni tolerancia vonatkozásában. Lássunk csodát, a palesztinok további vita nélkül belementek a játékba, befizették a fejenként 1000.-Ft nevezési díjat és végül ők alkották az izraeli csapatot. A velük egy kollégiumban játszó jemeniek is kedvet kaptak, és szintén neveztek a versenyre. Volt még egy különleges esemény a versenyen. A balkáni háború miatt az ENSZ embargót hirdetett Jugoszlávia ellen és ez a sportra is vonatkozott. A szervezők úgy gondolták, hogy nem befolyásolják a háború kimenetelét, ha négy jugoszláv állampolgár (ráadásul mind a négy vajdasági magyar) Magyarországon gombfocizik, ezért az a megoldás született, hogy a nemzetközi szövetség zászlója alatt, ITFA néven induljon a jugoszláv csapat. Azonban különös az élet. Az utolsó versenynap előtti este a rádió bejelentette, hogy az ENSZ feloldotta az embargót. Ekkor az elnök egyszerűen becsöngetett a Jugoszláv nagykövetségre, kért egy zászlót, amit a döntőre kitűztek a teremben. Valószínűleg ez volt Jugoszlávia első nemzetközi sportszereplése a hosszú háború után. Soha ennyi újságcikk, riport, TV szereplés nem volt a sportág életében, mint az EB alatt és után. Nem beszélve arról a fogdásról, amelyet a győztesek részére adott az OTSH vezetése a hivatal különtermében. Ez alkalommal jelentős pénzjutalmakat is átadtak a helyezetteknek és edzőiknek. Az EB után fokozott ütemben folytatódtak a bemutatók, aminek eredményeképp a tagszervezetek száma az 1994. évi 30 klubról 1995-re már 120-ra emelkedett, az igazolt versenyzők száma pedig meghaladta az 1300 főt.. Emellett megkezdődött az I. VB-re való felkészülés is. Hasznosnak bizonyult az az újítás, hogy az egységes arculat megteremtése érdekében a versenynaptár valamennyi (átlag évi 20-25) országos versenyét ugyanaz a személy, Csánki Csaba, a versenybizottság elnöke vezényelte le. Szakértelme, a versenyek kultúrált, zökkenőmentes lebonyolítása, a sajtó precíz kiszolgálása, valamint a nézők számara Szepesi Gyuri bácsit idéző közvetítése nagyban hozzájárult a sportág szakmai színvonalának emeléséhez, széleskörű elfogadtatásához. Hamar eljött 1996 és a sportág első világbajnoksága. A résztvevő országok számának növelése érdekében a szövetségi bemutató csapat Horváth vezetésével svédországi, németországi és spanyolországi bemutató körútra indult. Elérte, hogy afrikai, amerikai és ausztrál versenyzők is induljanak, az EB kapcsán megismert klubból származó, Magyarországon tanuló arab diákok mellett. Horváth még a németek egyhetes bonni edzőtáborozásának helyszíni irányítását is elvállata. A szlovák válogatott felkészítésére pedig rendszeresen Pozsonyba utazott. A jugoszláv és a román válogatott felkészülését pedig azzal segítette, hogy a magyar válogatott csapatba való kerülésre szolgáló kvalifikációs versenysorozatba súlyozott pontszámmal beemelte a románok és a jugoszlávok legnagyobb válogató versenyét. Ezzel elérte, hogy a magyar éljátékosok tömegesen vegyenek rész a két versenyen. Kőbányán, az Építők SC teniszcsarnokában, a VB megnyitóján - május 30-án - már 13 ország 140 sportolója vett részt a négynapos eseményen, szintén a magyar sportélet csúcsvezetését jelentő Gallov - Aján páros igen megtisztelő érdeklődése, illetve megnyitó beszéde mellett. Itt is nagy volt a média érdeklődése, csupán az változott, hogy természetesen György István polgármester volt a házigazda és egyben a fő támogató önkormányzat képviselője. A "Sport Ünnepe" című rendezvénysorozatot plakátok hirdették Kőbánya szerte, kísérőrendezvényként pedig más sportágak bemutatói színesítették, melyeken több százan vettek részt. Az eredményesség megegyezett az Európa-bajnokságéval, a magyarok megint taroltak. Méghozzá magabiztosan és ismét a főrendező-elnök csapattagságával. Talán ez a verseny volt a sportág történetében az, ami után már nem kellett magyarázni az asztali-labdarúgás szót Magyarországon egy átlagos sportkedvelőnek, de egy sportvezetőnek semmiképpen. Elmaradt a gombfocival történő összemosás, a helyenként lekicsinylő mosolygás és a sportág tiszteletet parancsoló eredményei, szervezettsége, illetve magyar eredete nem csupán ismertté, de népszerűvé is tette a sportágat.