4. A nemzetközi szövetség megalakulásának története A sportoló, ha komolyan veszi, amit csinál, természetesen nyerni szeretne. Sportolók egymás elleni küzdelme során született győzelemnél még többet ér egy versenygyőzelem. Vannak kis és nagyversenyek, de hogy ki a világon a legjobb, az mindig a világbajnokságon dől el. Nem csoda, hogy még sportág sem volt az asztali-labdarúgás, mikor már minden gombfocista arról ábrándozott, hogy egyszer itt is rendeznek majd világbajnokságot, ahol felléphet a dobogó legfelsőbb fokára. Ahhoz, hogy valahol asztali-labdarúgó világbajnokságot rendezhessenek, nemzetközi szövetséget kell alapítani. Erre 1993-ban érett meg a helyzet. Kellett hozzá az asztali-labdarúgás ismertté válása a Kárpát medence magyarsága és a világ más országaiban élő gombfocisták körében, továbbá a magyar szövetség szorgalmas sportág népszerűsítő tevékenysége. Farkas Gábor a sportág népszerűsítésért egyik legtöbbet tett vezető a július 2-án Tiszavasváriban tervezett versenyt rendezni a Nemzetközi Sport és Játékfesztivál keretében. Felvetette, hogy az egyébként is nemzetközire tervezett rendezvény alkalmas lehet a sporttörténelmi esemény megtartására. A megyei önkormányzat anyagi támogatása mellett és sportigazgatója jelenlétében kezdődött az ünnepélyes hangulatú gyűlés. Külön megtisztelő volt, hogy a kongresszuson megjelent Hámori Tamás, az OTSH Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya helyettes vezetője, dr. Pintér László, az OTSH szabadidősport ügyekben illetékes tanácsosa és Hárshegyi László, a Magyar Sportszövetség főtitkára. Jelenlétük hitelesítette, államilag elismertté tette az eseményeket. A kongresszus nagy magyar sportdiplomáciai sikert hozott. Horváth Imrét elnökké választották és a szervezet székhelyeként Budapestet jelölték meg. Az alelnökök egy - egy földrészt képviseltek. Eszerint az ukrán Jurij Gecko az európai ügyekért felelt, míg az izraeli Yehuda Lahav Ázsiáért, a kanadai Tibor Szantho Amerikáért és a Sydney-ből érkezett Andrew Boldizs Ausztráliáért. A küldöttek az egyesülésről szóló 1989. évi II. törvény alapján kimondták a Nemzetközi Asztali Labdarúgó Szövetség megalakulását, elfogadták az alapszabályt és a szakmai programot. Ezen belül a legfontosabb döntés az 1994. évi EB és az 1996. évi VB magyarországi megrendezése volt. A kongresszus bezártával elkészültek a bírósági bejegyzéshez szükséges iratok. Aztán következett a hosszú várakozás a hivatalos bejegyzésre. Az iratoknak a bíróságra való beadása után - várva a formaságnak számító bejegyzést - adószámot és bankszámlaszámot kapott a szövetség, az akkori jogszabályoknak megfelelően. Az OTSH Nemzetközi Főosztálya pedig át is utalta a magyar szövetség tagdíjfizetési kötelezettségét, az 1000 USA dollárt, az ITFA bankszámlájára. A bejegyző végzés helyett azonban, mintegy fél év elteltével, a Fővárosi Bíróság elutasította a gombozók kérését. Fura jogi helyzet állt elő. Ugyanis a kongresszus idején hatályos Etv. szerint a megalakuláskor létre is jött a szövetség, amit a bíróság utólag bejegyez. Közben azonban zajlott az élet a magyar belpolitikában és sorra alakultak a különféle kisgazda, illetve szocdem pártok és óriási vitába kezdtek egymással, hogy melyikük az igazi. Erre az Országgyűlés a további hasonló probléma megelőzésére akként módosította az Egyesülési törvényt, hogy egy társadalmi szervezet a bírósági bejegyzésével jön létre. Most tehát ebben az esetben egy, már létrejött szervezet még sem minősült létező szervezetnek. Ez azonban csak 1994 tavaszán derült ki, amikor már javában zajlottak a válogató versenyek és a rendezési előkészületek. A vezetőség elhatározta, hogy megfellebbezi a bíróság döntését, de az erre felkért ügyvéd megfeledkezett a határidő betartásáról, s így a bírósági végzés jogerőre emelkedett. A gombozók megszokták már, hogy a hivatalok nehezen adják áldásukat tevékenységükre. Így volt ez évtizedekig a magyar szövetség megalakulásával is. Ezért az a döntés született, hogy ha van nemzetközi szövetség, ha nincs, a gombozók EB-nek tekintik az 1994-es összejövetelt. Ezzel egy időre lekerült a szövetség újraalakítása a napirendről. 1996-ban, a világbajnokság előkészületei során felmerült, hogy a jelenlévő számos asztali-labdarúgó vezető végre megalakíthatná a nemzetközi szövetséget. Május 29-én - egy nappal az I. világbajnokság megnyitója előtt - azután ismét sor került az alakuló kongresszus megtartására. A hivatalos ceremóniára a Kőbányai Polgármesteri Hivatal Dísztermében, a szakmai kérdések megtárgyalására másnap, a világbajnokság helyszínén került sor. Az első bejegyzési kísérlet tanulságait felhasználva a megjelent sportvezetők új taktikához folyamodtak. Az elgondolás lényege szerint alapítsa meg három egyesület (egy magyar, egy szlovák és egy román) a nemzetközi szövetséget társadalmi szervezetek szövetségeként, majd pedig a bejegyzés után csatlakoznak a többiek is. A megbeszéltek értelmében alapító tagként a pozsonyi Klub Stolného Futbalu, a marosvásárhelyi AS ISECO SA Tg. - Mures és a Budapesti Asztali-labdarúgó Egyesület lett megjelölve és csupán ezen szervezetek képviselői kaptak szavazati jogot. A többiek - az ausztrál, a kanadai, a kongói, a nigériai, a jugoszláv, az ukrán és a német küldött - csupán megfigyelőként, de annál aktívabban vettek részt az ülésen. A kongresszus ismét megválasztotta Horváth Imrét elnöknek, csupán a vezető társai változtak az alapító szervezetek képviselőire. A beadott iratok ismét nem nyerték el a bíróság tetszését. A kifogás tárgya az volt, hogy a bíróság szerint nem volt az alapítók között két bejegyzett társadalmi szervezet, ami egyébként valóban az Etv. előírása. Az eljáró bíró egyszerűen úgy értelmezte a törvényt, hogy bejegyzett szervezetnek csak a Magyarországon bejegyzettet minősítette, a külföldit nem. A fellebbezés - ugyan egy év elteltével - az asztali-labdarúgóknak hozott dicsőséget, de sikert nem. A Legfelsőbb Bíróság salamoni döntést hozott. Kimondta, hogy tévedett a Fővárosi Bíróság a bejegyzési kérelem elutasítása indoklásánál, de megjegyezte, hogy mégis helyes a bejegyzés megtagadása, mivel megítélése szerint nemzetközi szövetséget csak nemzeti szövetségek alapíthatnak, itt viszont egyesületek az alapítók. Nem járt jobban az 1999. december 27-én Budapesten rendezett IV. Asztali-labdarúgó Világkupa keretei között megtartott harmadik megalakulás sem. Most - ismét okulva az előzőekből - a szlovák és a magyar szövetség alapította meg a Nemzetközi Asztali Labdarúgó Szövetséget. A kongresszus a szokásos eseményeket hozta, Horváth harmadszori megválasztásával. Az új színt Vitray Tamás tiszteletbeli elnöki felkérése hozta, aki azzal a feltétellel vállalta el a tisztségét, ha erre aláírásukkal is megerősítve, egyhangúlag kérik a tagországok. Ennek semmi akadálya sem volt, csak a levelet természetesen a bejegyző végzéssel együtt kívánták átadni, ami ismét meghiúsult. Ez a kísérlet a magyar szövetség belső viszályai áldozata lett. A viták a bíróság előtt folytatódtak, ahol a kezdeményező fél végül az ügyészség segítségével elérte, hogy a szövetséget működésében ideiglenesen felfüggesszék. Erről persze "jó szándékúan" tájékoztatták a bíróságnak a nemzetközi szövetséget bejegyző részlegét. Az eljáró bíró pedig kikötötte, hogy csak a felfüggesztés végével tudja figyelembe venni a magyar szövetséget, mint alapítót, amire összesen 90 nap haladékot adott. Tekintettel arra, hogy a felfüggesztés különböző okok miatt összesen másfél évig elhúzódott, így az újabb bejegyzési kísérlet sem sikerült. Nem pihent sokáig Horváth, aki negyedszer is nekifutott a szövetség alapításának. Ezúttal csendben, a nyilvánosság kizárásával, sőt, a szándékkal nem szimpatizálók tudta nélkül 2002. januárjában ismét megszervezte az alakuló kongresszust. Ezúttal a magyar és a román szövetség képviseletében Farkas Gábor és Soos Ioan volt az alapító. A szokásos történések mellett és Horváth negyedszeri megválasztása után beadott iratokat most szó nélkül elfogadta a bíróság. A bejegyző végzés pedig 2002. március 26-án jogerőre emelkedett, tehát kilenc évvel az első próbálkozás után nem csak gyakorlatilag, de jogilag is létrejött a Nemzetközi Asztali Labdarúgó Szövetség! A sportág vezetőinek döntése értelmében az 1993-as megalakulást és az azóta rendezett világversenyeket is hivatalosnak tekintik.