5. Név és szemléletváltozás A Gombozóknak 14 évvel ezelőtt sikerült elérni, hogy a tevékenységüket asztali-labdarúgás néven sporttevékenységként ismerjék el Magyarországon. Sokan addig hobbiként élték meg a sportág művelését és megrettentek a sportszövetségi keretek közötti működés kötelezettségeitől, másfelől viszont anyagi és erkölcsi elismerést, vártak el a szövetségtől, illetve a társadalomtól, de kiváltképp az államtól. A szövetség működése olyan mértékű anyagi terheket rótt a vezetésre, hogy azt a korábbi gazdálkodási rendszerben már nem lehetett előteremteni. Egyszerű gondolkodással is belátható volt, hogy vagy mindenki kifizeti a szórakozása árát és a saját pénzéért úgy érzi jól magát, ahogy akarja, vagy pedig - ha a sportág művelői nem tudják vagy nem akarják az anyagi terheket vállalni - meg kell próbálni piacképessé tenni a sportágat. Horváth el is indult az utóbbi úton, de sajnos ez megosztotta a sportág tagságát. Mivel nem látta értelmét a sehová sem vezető vitáknak, inkább összegyűjtötte a magához hasonló gondolkodású klubvezetőket és megalakították a Magyar Szektorlabda Szövetséget. Ez a gondolkodás szerencsére utat talált a nemzetközi vezetésben is, ahol szintén névváltoztatást eredményezett és a korábbi Nemzetközi Asztali Labdarúgó Szövetség a 2003. augusztus 9-i Tiszavasváriban megrendezett BEK döntő helyszínén tartott kongresszusán Nemzetközi Szektorlabda Szövetségre változtatta nevét. Horváth az elképzelései gyakorlati bemutatására a 2004. évi világkupa megrendezési módjával szemléltette gondolkodását. Ez a verseny számára arról szólt, hogy ország-világ előtt bebizonyítsa: igenis lehet ebben a sportágban is olyan fogyasztói értékkel bíró eseményt rendezni, ahol kitűnő versenykörülmények biztosítása mellett jól szórakozik a közönség és hajlandó azért máskor is eljönni, illetve fizetni, hogy megtekintse a magyar élversenyzőink egyébként valóban varázslatos teljesítményét, világraszóló sikereit. A VI. Szektorlabda Világkupa a Budapest, X. kerület Előd utca 1. szám alatt lévő Kőbányai Gyermek és Ifjúsági Szabadidő Központ nagytermében került megrendezésre. Az eseményt a főszponzorról, a cégajándékokat forgalmazó Happy Pack cégről nevezték el. Az egy versenynek meghirdetett rendezvény valójában három külön-külön megrendezett eseményt takart. Magát a világkupát a Nemzetközi Szektorlabda Szövetség Végrehajtó Bizottsága döntése alapján - a Versenybizottsággal egyeztetve - csupán csak szeptember 14-re, egynapos egyéni versenyként írták ki, amelyre a világ országainak legjobb szektorlabdázóit hívták meg. Az egyes országok kvótát kaptak nemzetközi eredményességük alapján, amelyet saját döntésük szerint tölthettek fel kijelöléses alapon vagy kvalifikáció útján. Az esemény attól lett mégis kétnapos, hogy a magyar résztvevők a vasárnapi világkupa előtti szombaton megtartott selejtezőn kvalifikálhatták magukat a többi világkupa résztvevő közé. Ezt a versenyt pedig nyílt, nemzetközi versennyé nyilvánították (www.gombfoci.hu néven), hogy a másnapi világkupa résztvevők - és más külföldiek is - részt vehessenek rajta, ami kitűnő felkészülési, ráhangolódási lehetőséget biztosított a főverseny mezőnyének. A selejtezőnek pedig külön rangot adtak azzal, hogy azt az I. Szektorlabda Országos Egyéni Bajnokságként írták ki szeptember 13-ra. Ennek köszönhetően a 2003. évi magyar bajnok biztos résztvevőjévé vált a világkupa mezőnyének. Még egy érdekes színfolttal gazdagodott a rendezvény az által, hogy egy új versenyszámot is kiírtak a nemzetközi szövetség legfrissebb döntésének megfelelően. Tudni kell, hogy a Nemzetközi Szektorlabda Szövetség Végrehajtó Bizottsága a 2004. évi világbajnokság kiírásakor arról is döntött, hogy új versenyszámot vezet be az eddigiek mellé: a páros kategóriát. Ennek ismeretében a világon elsőként írtak ki Szektorlabda Országos Páros Bajnokságot, melyet szintén az esemény részeként bonyolítottak le. A világkupa megrendezésének a verseny - szinte sporttörténeti jelentőségű - kísérleti jellege mellett azonban volt még egy fontos aspektusa. Mivel Magyarország elvállalta a 2004. évi világbajnokság megrendezését, az elnök pedig szokás szerint a szervezőbizottság vezetését, a maga részéről szerette volna tesztelni azokat a társait, akik az elképzelései szerint a világbajnokságot rendező csapat magját képezik. Eddig az asztali-labdarúgó versenyeken nagyjából abból állt a rendező által nyújtott szolgáltatás, hogy béreltek egy termet valahol és azt telerakták versenyasztalokkal. Ezután írtak az ismert címekre, ahol asztali-labdarúgó közösségekről volt tudomásuk és várták, hogy hányan jelennek meg majd a versenyen. Többnyire azért szurkoltak, hogy a befolyt nevezési díj fedezze a bérleti díj összegét és esetleg jusson a díjazásra. Ellenkező esetben a díjak előteremtése a helyi önkormányzatra vagy néhány lelkes környékbeli vállalkozóra maradt. Természetesen a rendezőség minden tagja ingyen dolgozott, de ez meg is látszott a minőségen. A társadalmi munkáért ennyit lehetett elvárni és még ezért is köszönetet kellett mondani. Ha szerencséje volt a mezőnynek és az időjárás a kegyeibe fogadta a versenyzőket, akkor nem esett az eső és még csúsztak is a pályák. Ebben a környezetben a néző szitokszónak számított, aki a pályák közötti mászkálásával, kukucskálásával, kíváncsiskodásával csak zavarja a sztárversenyzőket. A VIP-vendégek, meg az újságírók sem voltak szívesen látottak, akik előtt már egy jót káromkodni sem lehetett egy kihagyott gólhelyzet után. A rendezési költségek fedezetéül szolgáló forrásokat néha "nagy összegű" pályázati nyereményből sikerült előteremteni. Ilyenkor akár 30-, 40.000-, sőt néha 50.000.-Ft is rendelkezésére állt a rendezőknek, amiből lecsíptek egy kicsit a jövőbeni működésre. Ezeknek a berögződéseknek üzent hadat az új irányvonalat képviselő vezetőség, amikor belevágott a sportág megreformálásába. Először is a nézőnélküliséget támadták, ugyanis addig, amíg szinte csak maguk a versenyzők, és családtagjaik nézik az eseményeket, csupán a rendszerben résztvevő néhány száz, vagy esetleg egy-két ezer ember magánügye, de semmiképpen sem közügy. Akkor viszont a jelentkező költségek (nyereségről már nem is beszélve) előteremtése is magánügy, nem pedig közügy. Ahhoz, hogy az egész rendszer működőképes legyen, el kell érni, hogy valódi fogyasztói értéket termeljenek az események rendezői. Ezt próbálták megvalósítani a világkupán. Az első lépés az alapszolgáltatás rendbetétele volt. A versenyzők tudása ugyan megfelelő alappal szolgált, de nem voltak meg a szükséges tárgyi, technikai, szakmai feltételei annak, hogy ez a tudás látható is legyen, továbbá hogy a fogyasztók képzettsége híján a szolgáltatás élvezhető legyen. Mindebből az következett, hogy kiindulásként leszabályozták a sportág eszközrendszerét, kidolgozták a minőségi felszerelések előállításához szükséges technológiákat és kikísérletezték a minőségi szolgáltatáshoz szükséges körülmények biztosításához elengedhetetlen feltételeket. A nemzetközi minőségű sporteszközök előállításának kérdésében csak igénybe kellett venni a HORI Gombfoci Szaküzletben felhalmozódott szakmai tudást. Ezután kikísérletezték azokat a technikai segédeszközöket, amelyek élvezhetővé teszik a fogyasztó számára a nyújtott szolgáltatást. Külön program tárgyát képezte annak a kérdése, hogy a szabályok és az egyes taktikai elemek nagyközönség általi ismerete hogyan mozdíthatná elő a nézők számára a látvány teljes élvezetét. Ennek megvalósulásáig nem nélkülözhetőek a jól képzett kommentátorok, de valószínűleg azután sem. Velük igyekezték pótolni a szükséges sportági ismereteket, illetve a média által meg nem írt információkat. A világkupa beharangozását már a tavasz folyamán megkezdték. A kommunikációnak végig az volt a legfontosabb eleme, hogy szeptember 13-án új időszámítás kezdődik. Megkezdődik a sportág felnőttkora, amihez új márkanév illik: a szektorlabda. Magát a világkupát a szektorlabda időszámítás kezdeteként pozícionálták. Végiggondolták, hogy mely szegmenseket célozzák meg és milyen eszközökkel keltsék fel az igényeket a verseny megtekintésére. Mivel már a kezdetekkor eldöntötték, hogy ez a Világkupa most csupán egy marketingfogás a 2004. évi világbajnokság felvezetése érdekében, ezért nem volt cél a nyereségszerzés, csupán a rendezvény magas színvonalú megrendezése. Erre való tekintettel a biztonsági kockázat, illetve a kiszámíthatatlan tényezők minimalizálása érdekében jelen esetben kihagyták a tervekből a jövőbeni legfontosabb és legnagyobb szegmensüket - a futballkedvelők táborát - annak érdekében, hogy a média és a VIP-vendégek előtt lejátszódó folyamatok közel 100%-ban kézben tarthatók legyenek. Inkább a kiszámíthatóbb és számunkra könnyebben elérhető szegmentumokat vette célba kommunikációnk. Ezek a szervezett formában gombfocizó, illetve versenyző közösségek, valamint az Információs Szolgálatot meglátogató gombfocikedvelők voltak. Ezen túlmenően fontosnak tartották megszólítani a helyi, önkormányzati sportvezetőket, valamint az országos szervek, szervezetek azon dolgozóit, tisztségviselőit, akikkel már korábban kapcsolatba kerültek, illetve várhatóan kapcsolatot fognak kialakítani. Információik célba juttatására igénybe vették a sportág belső csatornáit. Sporttársaik pedig helyi szinten terítették és továbbították azokat a sport szereplőinek. A verseny előkészítése a szokásosnál több előkészületet igényelt, mivel számos új módszer bevezetésével kívánták elérni a sportágban eddig megszokott szolgáltatások minőségének jelentős javulását. Ezek az új módszerek új eszközök alkalmazását tették szükségessé, melyek szállítóit fel kellett kutatni, versenyeztetni kellett őket, miközben a szolgáltatásuk ajánlásából kellett előre következtetni azok minőségéről és megbízhatóságáról. Mindezek időigényes feladatoknak bizonyultak. A rendezés személyi feltételeinek, a helyszíni berendezők és lebonyolítók csapatának kialakítása kevesebb gondot okozott, mivel a korábbi rendezvények kipróbált szereplőit kellett néhány új taggal kiegészíteni. Rengeteg gondot okozott viszont az eddig még ki nem próbált technikai eszközök integrálása a korábbi kipróbált rendszerbe. A versenyterem berendezése kemény feladatnak bizonyult, mivel az intézménnyel való megállapodás értelmében csupán egy nap állt rendelkezésre a technikai eszközök és berendezési tárgyak odaszállításra, telepítésére, beüzemelésére és kipróbálására. Sajnálatos módon a lebonyolítás során néhány új munkatárs nem produkálta a megkívánt színvonalat, amiből levonták a tanulságot. Az észlelt hiányosságokkal együtt is a rendezvény messze meghaladta a korábbi hasonló típusú rendezvények szolgáltatásainak színvonalát. A szolgáltatás egész ideje alatt lényegében hibátlanul működtek az eszközök, megfelelően tevékenykedtek a lebonyolítók és a szállítók. A szereplők kiszolgálása terén az alábbi csoportokat különböztették meg: versenyzők, nézők, média, VIP. Ezen felül nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a lebonyolítói, rendezői gárda tevékenysége illeszkedjen egymáshoz, valamint megkapják a munkavégzésükhöz szükséges jó minőségű eszközöket, biztosítva legyenek számukra a kulturált munkakörülmények és a megfelelő ellátásukat és jó közérzetüket biztosító egyéb feltételek. A versenyzők kiszolgálása vonatkozásában a következő szempontok képezték a vezérlő elveket: olyan minőségű sporteszközöket biztosítsanak a játékhoz, ami lehetővé teszi a magas színvonalú teljesítményt, ez pedig kedvez a technikás, látványos játékot játszó versenyzőknek, köztük a magyaroknak is, ezáltal viszont látványosabb és főleg a hazai nézők számára izgalmasabb, illetve sikerélménnyel teli eseményt lehet produkálni, mivel a sportág igen fényigényes, nem csupán a lámpák, reflektorok számának és teljesítményének növelésében, hanem egy új világítási rendszerben gondolkodtak, biztosították a versenyteremben a mindig friss, oxigénben dús, páramentes levegő utánpótlását, a szektorlabda sportág rendkívül nagy figyelmet, magas fokú és hosszantartó koncentráló képességet igénylő játék, ezért szükség van a környezet olyan módon történő kialakítására, amely megnyugtatólag hat a versenyzőkre, ezáltal lényegesen kevesebb a vita, reklamáció, óvás, a mérkőzések közötti szünetekben pihenni vágyó versenyzők regenerálódását lehetőleg minél közelebb kell a versenyteremhez megoldani, hogy ne veszítsenek sok időt a kevés pihenőből, részletes és folyamatos információ ellátás a lejátszott mérkőzések eredményeiről és a verseny állásáról, megfelelő nyugodt, kulturált környezet a médiumok képviselőivel való találkozásra, többlet játéklehetőség biztosítása a világkupa külföldi résztvevőinek, megfelelő elhelyezés biztosítása, lehetőleg a verseny helyszíne közelében, a szervezők megragadták az alkalmat, hogy sok neves versenyző és szakvezető volt egyszerre együtt egy versenyteremben - köztük sok külföldi -, amit felhasználtak közérdekű bejelentések megtételére. A versenyzők kiszolgálásának szempontjai úgy valósultak meg a gyakorlatban, hogy eszközök vonatkozásában a rendezők nem kölcsönöztek használtakat, hanem vadonatújakat gyártattak le a verseny előtt. Sikerült csúcsminőséget beszerezni. Amikor pedig a technikás versenyzők megérezték, hogy a feltételek alkalmasak a kiszámítható játékra, időnként elképesztő látványosságokat produkáltak a közönség ámulatára. Teljesen új világítási szisztémát alkalmaztak a versenyasztalok megvilágítására. Eddig már sokszor okozott gondot a versenyterem elégtelen világítása, illetve a versenyzők saját bábuinak önmaguk által történő leárnyékolása. Ezt a problémát azért kell komolyan venni, mert a viszonylag kisméretű labda pontos szögben való eltalálása és méteres távolságokba történő milliméter pontos továbbítása éles szemet és nagy összpontosítását igényel. Ha viszont nincs a teremben elegendő fény, akkor pontatlanabbá, alacsonyabb színvonalúvá válik a játék, továbbá hamar megfájdul a versenyzők feje, és egyszerre lesznek tompultabbak, illetve agresszívabbak. Az árnyékolás elkerülésére pedig keresztvilágítást és szórt fényt alkalmaztak, a sarkokban a plafonra irányított reflektorokkal, a terem közepén a mennyezetre pedig nagy mennyiségű, irányított fénysugarú, de kisebb teljesítményű lámpákat szereltek fel. Rendszerint nagy problémát szokott okozni a szellőzés megoldása. Ugyanis nem lehet csak úgy egyszerűen kinyitni az ablakokat a nagy tömeg által gyorsan elhasználódó levegő pótlására. Sajnos száraz időben a nyitott ablakon keresztül beszáll a por, rászáll a versenyasztalra, és teljesen kiszámíthatatlanná teszi a bábuk és a labda csúszását, amik ez által elkezdenek pörögni, billegni, élvezhetetlenné téve ezzel a játékot és irreálissá az eredményt. Ha viszont párás a levegő, akkor a nedvesség lecsapódik a versenyasztalokon, amelyben nem csúsznak, hanem letapadnak a bábuk. Így játszani ugyancsak nem lehet. Csukott ablakok mellett viszont hamar elfogyna az oxigén a teremből. A megoldás többrétű. Először is megfigyelték és feljegyezték korábban a különböző hónapok hazai csapadékviszonyait, és ehhez igazították a verseny időpontját. Ezen kívül eleve olyan helyszínt választottak, amely pormentes, füves, parkos környezetben van. Végül pedig az újítás: nem közvetlenül a terem nyílászáróin keresztül oldották meg a szellőzést - mint mindenhol általában -, hanem a vidék uralkodó széljárásának megfelelő irányú, de az egész épületen keresztül vezetett huzatolással. Ezáltal az épületen áthaladó levegő elveszti páratartalmát, illetve portartalmát, de oxigéntartalmát nem. A versenytermet úgy rendezték be, hogy az ne csak a versenyzéshez, illetve annak megtekintéséhez szükséges kifogástalan körülményeket biztosítsa, hanem alkalmas legyen a világkupa résztvevőinek verseny közbeni pihenésére, a verseny okozta stressz enyhítése érdekében. A helyiségben rengeteg növényt helyeztek el, köztük nagy mennyiségű óriásnövényt és pálmafákat, középen pedig egy sziklakertet építettek fel szökőkúttal. A terem legcsendesebb részében a versenyterülettől leválasztott pihenősarkot rendeztek be szintén sok növénnyel, üdítővel, pogácsával. Mindezek hatására olyan hangulat alakult ki a versenyzők között, hogy a kétnapi versenyzés alatt lejátszott több száz mérkőzés egyetlen vita, reklamáció nélkül zajlott le, rendkívül sportszerű hangulatban. Egy átlagos kétnapos szektorlabda verseny során megközelítőleg 500 mérkőzést játszanak le a résztvevők. Ezt a nagyszámú meccset rendkívül nehéz folyamatosan figyelemmel kísérni a versenyzőknek, viszont a különböző eredmények ismerete jelentős előnnyel járhat, a tájékozatlanság viszont ugyanolyan nagy hátránnyal. Szektorlabda versenyeken szintén problémát szokott okozni, amikor valamely versenyző az egész napi játék közepette két mérkőzés közötti rövid szünetben érthető okokból néhány percre elhagyja a termet és a versenybíróság épp akkor ismerteti a következő forduló párosítását, amit ő emiatt nem hall. Ezt a gondot jelen esetben úgy oldották meg, hogy a fordulók előtt kihirdetett párosítást óriás kivetítőre írták ki, ahol hosszú ideig olvasható volt. Ugyanide írták a forduló eredményeit is, ami így mindenki számára követhető vált. Tekintettel arra, hogy fordulóról fordulóra új eredménylista kerül kivetítésre, ezért a korábban lejátszott mérkőzések eredményét a terem falán elhelyezett, a terem közepéről is jól látható hatalmas méretű táblázatokba írták be fordulónként. Ez lehetővé tette az egész verseny folyamatos áttekinthetőségét. Korábbi hasonló jellegű versenyeken a média megjelent képviselői nem mindig tudtak nyugodt körülmények között elbeszélgetni a versenyzőkkel, mivel erre általában a mérkőzések közötti szünetben nyílik lehetőség, amikor mindenki jön-megy, a hangosbemondó információkat közöl és ilyenkor a legnagyobb a zaj. Ezért gyakran előfordult, hogy a nyugodt körülmények hiánya miatt, elsősorban a fiatalabb versenyzők jóvoltából esetenként kissé zavart, meggondolatlan nyilatkozatok, suta riportok születtek. Ennek elkerülésére elkülönítettek egy kis csendes részt a VIP szakasz szomszédságában, ahol nyugodt körülmények között jöhetnek létre az interiuk, riportok. A szektorlabda sportágban köztudomású, hogy a versenyek között a legnagyobb csemegének a magyar rendezésűek számítanak. A külföldiek alig várják, hogy részt vehessenek egy olyan eseményen, ahol sok magyar résztvevő van, mivel hazai versenyzőink élmezőnye a nemzetközi szinthez mérve is igen erős, ami kitűnő felkészülési, fejlődési lehetőséget biztosít a külföldieknek, akik a szó szoros értelemben Magyarországra járnak tanulni a sportág mesterfogásait. Ezt tudván tették nyílt versennyé a világkupa magyar kvalifikációs versenyének kiírt szombati országos egyéni bajnokságunkat. Nem is tévedtek. A világkupára nevezett külföldi versenyzők éltek is a lehetőséggel és - két kivétellel - a teljes mezőny elindult a magyar OB-n, ami miatt egy nappal korábban érkeztek Budapestre. Ez természetesen színessé tette az I. Szektorlabda Országos Egyéni bajnokságot és a magyar mezőny azon részének is élményt nyújtott, akik nem tudják magukat kvalifikálni a nemzetközi eseményekre utazó csapatokba, keretekbe, hiszen ritkán nyílik lehetőség arra, hogy egy nem nemzetközi szintű versenyző tengerentúli vagy afrikai versenyzővel mérhesse össze tudását. Egy sportág életében állandóan rengeteg fontos dolog történik. Az újdonságok tudatosítására, de az általános tájékozottság erősítésére is ezeket az információkat a két versenynap során folyamatosan adagolva, közérthetően, néha humoros magyarázatokkal kiegészítve ismertették a jelenlévőkkel a hangosbemondón keresztül. Ez a nézőknek, illetve az újságíróknak is érdekes és hasznos volt, a versenyzőknek viszont nélkülözhetetlen. Ennek is köszönhetően a verseny ideje alatt, sőt utána sem fordult elő reklamáció vagy óvás a lebonyolítással kapcsolatban, de szerencsére más ügyben sem. A nézők kiszolgálása természetesen szorosan összefüggött a versenyzők kiszolgálásával. A versenyterem berendezése nem csupán a versenyzőkre gyakorolt jótékony, megnyugtató hatást, de a nézőkre is. Bár ebben a sportágban igen ritkák a nézőtéri rendbontások, de két éve éppen ebben a teremben került sor ilyesmire egy országos eseményen, amit semmiképp sem szerettek volna a rendezők a mostani jóval nagyobb nyilvánosság előtt, ha megismétlődne. Egy-egy borízű hang beszólása ebben a sportágban is elő-elő fordul, de most nyoma sem volt ilyesminek. Pedig most is ott voltak a közönség soraiban megjelenő notórius beszólók, de a versenyterembe belépve az elegáns és rendkívül barátságos környezet hatására viselkedésük is idomult a hangulathoz. A nézők közérzetét új megoldásokkal igyekeztek javítani. Fontos volt lehetővé tenni számukra, hogy a kissé bonyolult játékszabályok és az időnként igen gyorsan repülő, szemmel nem mindig jól követhető kisméretű labda ellenére is folyamatosan érthető és élvezhető legyen a játék és minden, a néző érdeklődésére számot tartó esemény. Ezt szolgálta már a mérkőzések megkezdése előtt a kivetítőre felírt mérkőzéspárosítás, majd az eredmények kiírása is, valamint a falra kihelyezett óriás méretű eredménytáblázat, melyeket úgy készítettek el, hogy ne csak a versenyzők, de a laikus nézők is kiismerjék magukat rajta. A teremben 15 db versenyasztal került felállításra, amelyeken egyszerre 30 versenyző játéka volt megtekinthető. Úgy alakították ki a belső közlekedési rendet, hogy bármely néző bármelyik versenyasztalon folyó játékot szabadon megtekinthette. Sőt, a mérkőzés érdekességétől függően akár meccs közben is helyet változtathatott. A további jó hangulat kialakítása érdekében a versenyasztalokat díszes farácsokból épített boxokban helyezték el, és egy pályát centerpályának jelöltek ki. A centerpálya köré három szintből álló, mintegy 100 néző kényelmes elhelyezését szolgáló lelátót építettek, amely teljesen körbevette a versenyasztalt. A lelátót pedig pálmafákkal vetették körbe. Természetesen minden fordulóban a legizgalmasabbnak ígérkező mérkőzés került a centerpályára. Az itt látható mérkőzéseket a két versenynap alatt végig folyamatosan kommentálta egy szpíker, aki nem csupán a látottakat magyarázta meg, hanem mondandójába finoman beleszőtte az éppen aktuális szabályok ismertetését és sok humorral, kulisszatitkok "kifecsegésével", statisztikai adatok ismertetésével, a versenyzők rövid bemutatásával, stílusuk, taktikájuk elemzésével, bárki számára közérthetővé és élvezhetővé téve a látottakat. Amit viszont még ennek ellenére sem látott a "nagyérdemű", abban segített a technika. Mivel a szektorlabda sportág eszközei viszonylag kicsik (a versenyasztal mérete 120 x 180 cm, a kapuk mérete 5 x 13 cm, a bábuk átmérője 5 cm, magasságuk 1 cm, míg a labda 13 mm átmérőjű és 1 mm magasságú), ezért előfordul, hogy a nézők a gyors labdát, például kapura lövésnél szem elől tévesztik. Ennek elkerülése érdekében a centerpálya mérkőzését egy óriáskivetítőn jelenítették meg, ahol az eredetihez képest jóval nagyobb méretekben voltak láthatók az eszközök és a történések. Ráadásul valamennyi kapura lövést lelassítva visszajátszották, aminek frenetikus sikere volt. A nézők annyira élvezték a látottakat, hogy a büfébe csupán vásárolni szaladtak ki egy pillanatra, de a szendvicseiket inkább a lelátón fogyasztották el kissé szorongva, a kényelmes és elegánsan (székekkel és asztalokkal) berendezett büfé helyett. Természetesen a nézők nem feltétlenül csak a centerpálya mérkőzésére korlátozták érdeklődésüket, hiszen előfordulhatott, hogy kedvencük egy másik pályán játszott, vagy ha éppen arra volt kíváncsi valaki, hogy mondjuk egy egyébként szerényebb tudást képviselő afrikai versenyző milyen stílusban játssza a játékot, akkor azt nagy valószínűséggel valamelyik mellékpályán nézhette meg. Szinte minden felé csak csillogó szemű, elégedett embereket lehetett látni. A létesítményt nagy körültekintéssel választották ki a sportág követelményeinek megfelelően. Tekintettel arra, hogy a szektorlabda a pingpongasztalokhoz hasonló méretű versenypályákon játszott asztali játék és egyben nagy fényigényű teremsportág, ezért olyan létesítményre volt szükség, ami vízszintes padlójú és az esemény nagyságának megfelelő méretű csarnokkal, vagy nagyteremmel, továbbá kisegítő helyiségekkel rendelkezik. Mivel a művelődési házak többsége ilyen felépítésű, ezért ilyen intézmények körében kutatták a lehetséges versenyhelyszínt. Több alkalmas helyet is találtak, melyek között végül a létesítmény fekvése, környezete, állapota, felszereltsége, a bérleti díj nagysága, továbbá az ott dolgozók megbízhatósága alapján döntöttek a Kőbányai Gyermek és Ifjúsági Szabadidő Központ mellett. Az intézmény minden tekintetben kielégítette igényeket. Budapest mértani középpontjában, Kőbánya városközpontban fekszik 400 - 400 méterre két vasútállomástól, a miskolci vonalon lévő Kőbánya felső megállótól, illetve a szolnoki vonalon lévő Kőbánya alsó megállótól, valamint 300 méterre több autóbusz központi végállomásától, két villamos vonal mentén. Széles, felújított út vezet a belvárosból az intézmény elé, ahol elegendő kiépített parkolóhely van a vendégek számára. Az épületet padokkal és nagy fákkal teli, ápolt füves park veszi körül játszótérrel, melyek együttesen biztosítják a felüdülést a szünetekben. Maga az épület nemrég került felújításra és egyben egy képzőművészeti tárlatok céljait is szolgáló, elegáns belső kialakítású büfével is bővült. A vendégek kényelmét uszoda, szauna és fodrászat is szolgálja. A szektorlabda sport előde az asztali-labdarúgás alapvetően olyan szabadidősport tevékenységként került be a köztudatba, amelyet elsősorban játszani jó, nézni unalmas. A rendezők hiába tettek kísérletet annak elmagyarázására, hogy milyen változtatásokat kívántak eszközölni annak érdekében, hogy a jövő szektorlabda versenyeinek nézője pénzért akarjon jegyet vásárolni, ez - belátták - nehezen képzelhető el a múlt ismereteinek berögződése miatt. Ezért úgy gondolták, hogy mivel "a jó horgász is beetet", most még nem szednek belépőjegyet a verseny megtekintéséért, csupán felkeltik az igényt a jövőre nézve. Összegezve a tapasztaltakat: az VI. Szektorlabda Világkupa megrendezése, illetve sikeres lebonyolítása a 2004. évi Szektorlabda Világbajnokság eredményes megrendezése felé tett első lépésként értékelve valóban egy új időszámítás kezdetét jelentette a sportág életében.