ÖSSZEGZÉS Értékelve a gombfoci játék kialakulását és sporttá válásának folyamatát megállapíthatjuk, hogy ez a kreatív kis nemzet ismét kitalált valamit, ami elbűvölte a világot. A nem túl költségigényes, de annál szellemesebb játék napról napra egyre jobban utat tör magának az emberek szívében és a sportpiacon egyaránt. Még nagy út áll előtte, hogy a legelismertebbek, a legfelkapottabbak közé kerüljön, de minden adottsága meg van hozzá. A sportág fejlődése azonban sokkal gyorsabb is lehetett volna, ha a sporttá válás döntő fontosságú időszaka nem a rendszerváltás idejére esik, amikor a sportra fordítható források jelentősen beszűkültek és az állam kényszerűen túl korán engedte el az önmagát még menedzselni nem tudó magyar sport kezét. A szektorlabda esetében tetézte a bajt, hogy nem volt szakképzett vezetőgárdája a sportágat irányító szervezeteknek és a mozgalom tagjai csak keresték helyüket a sportok nagy családjába történő integrálódásuk folyamatában. Egyébként nem volt jobb a helyzet az 1990-es évek elején szerveződött többi új sportág esetében sem. A képzetlen szövetségi vezetők ösztönösen építették ki szervezeteik struktúráját és vezetői tapasztalat, támogatói kapcsolatrendszer, induló anyagi erőforrások nélkül állami segítségre várva dinamikus fejlődés, hatékony tevékenység helyett inkább vegetálásra kényszerültek. Ez pedig nem szolgálta azt a célt, hogy a létrejövő új szövetségek bővítsék a mozgásformák választékát, ami által egyre több nem sportoló férfi és nő, idősödő vagy fiatal találhat maga számára vonzó sporttevékenységet, hogy beléphessen a mozgásgazdag életet élők egyre bővülő táborába. Az állami sportirányításnak fel kellett volna ismerni, hogy nem elég biztosítani az egyesülés szabadságát, ha nincsenek meg a működés feltételei. Ez a megállapítás egyaránt vonatkozik a financiális feltételekre, a sportbarát jogi környezetre és sportvezetők képzésének problémájára egyaránt. Csak üdvözölni lehet a 168/2001. számú kormányrendeletben foglaltakat, amely végre megfogalmazza a sportban tevékenykedő szakemberekkel szemben támasztott képesítésbeli követelményeket. Sajnálatos azonban, hogy a rendelet be nem tartása nem jár szankciókkal, ezért kétségeim vannak a jogszabály betarthatóságát illetően, ami pedig alapja lehetett volna a magyar sportvezetés képzettségének magasabb szintre emelésének, ezáltal az egész sportélet dinamikusabb fejlődési pályára való állításának. A magyar sportélet különböző szintű vezetői között számosan vannak olyanok, akik sportvezetői képzettség híján képtelenek megfelelő választ adni a kor kihívásaira, megfelelni a szüntelenül növekvő követelményeknek. Örülök, hogy magam, mint a szektorlabda sport elsőszámú vezetője időben felismertem a sportmenedzser képzés fontosságát és példát mutatva vezető társaimnak 51 évesen küzdöttem el magam a diplomaszerzés kapujába. Az iskola elvégzésének jelentősége nem a diploma megszerzésében van, hanem az eddig megszerzett gyakorlati tapasztalatnak az itt szerzett elméleti tudással való keveredésében, mert ez a kétféle tudás kiegészíti egymást és ez pótolhatatlan érték. Gyakorló vezető létemre szembesülhetek korábbi stratégiáim, taktikáim, vagy ötleteim helyességével, igazolást nyerhetnek ösztönösen hozott jó döntéseim, de választ kaphatok bizonyos lépéseim kudarcának okaira is. Az újonnan szerzett tudás élménye csodálatos, de még a korábban megtapasztalt tények, régről ismert információk más környezetben történő viszontlátása is új lehetőségek felfedezését rejti magában. Mindezeken túl a számtalan magas színvonalú előadás, az átvett tananyag segítségemre volt a korábban megszerzett tudás rendszerezésében, törvényszerűségeinek, összefüggéseinek megértésében és ezeknek a korábbiaknál szélesebb körű alkalmazásában. A sport világában eltöltött 33 év tapasztalata, benne 22 évnyi vezetői múlt, de különösen a négyévnyi egyetemi tanulmányom kikristályosította bennem azt a szemléletet, hogy a sportot társadalmi jelenségként kell kezelni, összefüggéseit szociológiai megközelítésben vizsgálni, felhasználva a sportmenedzsment területén végzett kutatások eredményeit, mindezt kiegészítve a frissen tanult tantárgyak jogi, marketing, sportgazdasági, kommunikációs, pszichológiai, számviteli, stb. ismeretanyagával. Csak ez a komplex tudás segítheti át napjaink sportvezetőjét szervezete irányítása során, az őt körülvevő, szinte pillanatról pillanatra dinamikusan változó környezetben. Ez a megváltozott szemlélet hatással volt a szektorlabda sportág irányítására létrehozott nemzetközi szövetség vezetése saját szervezeti filozófiájára. Ma már céljaink megvalósítását elsősorban az a remény motiválja, hogy kezdeményezésünk példaként szolgálhat más népek nemzeti játékát, nemzeti sportágát szervező nem kormányzati szervezetei számára, hogy hasonló nemzetközi szerveződések létrehozásával és ezek közös rendezvényei segítségével együtt hatékonyan elő tudnánk mozdítani a világ népeinek az egymás kultúráját minél szélesebb körben történő elfogadását. Ezzel hozzájárulhatunk a népek közötti jobb megismerés, a nagyobb megértés és általában az egymás iránti nagyobb tolerancia kialakulásához. Amennyiben ezeket a céljainkat sikerül megvalósítanunk, akkor elmondhatjuk, hogy szövetségünk működése nem öncélú és kiaknáztuk mindazokat a lehetőségeket, amelyek a sportág adottságai alapján benne rejlenek és illenek egy valóban közhasznú tevékenységet folytató szervezethez. Ma már egy jó ötlet megvalósítása (mert a gombfoci igenis bizonyította, hogy jó ötlet) csupán anyagi kérdés, hogy milyen gyorsan terjed el világszerte. Ezért nem mindegy, hogy az az ország, ahol a játék megszületett, mennyire tartja fontosnak saját találmányának integrálását a nemzetközi sportéletbe. Jó példa volt erre a naganoi téli olimpia megnyitó ünnepsége, ahol a rendezők sumo birkózókat vonultattak fel. Kérdezhetnénk, hogy kerül a csizma az asztalra. Hiszen a sumo birkózás nem igazán téli sportág és igazán furcsa látvány ilyen környezetben az "alulöltözött" sportolók bemutatója. Mégis valahogy természetes, hogy egy saját értékeit valamennyire is becsülő ország nem szalasztotta el a kínálkozó óriási reklámlehetőséget nemzeti sportja népszerűsítése számára. A világban utazva tapasztalhatjuk, hogy a legtöbb ország saját nemzeti sportággal büszkélkedik, melynek hagyományait különös gonddal ápolja, jelenét és jövőjét pedig megkülönböztetett figyelemmel kezeli. Miért ne lehetne ennek a sportos kis országnak is egy saját nemzeti sportja?